Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Atlantisz


Atlantisz, a felemelkedett és elsüllyedt sziget 2000 éve foglalkoztatja az embereket. Nevezhetnénk görög Édennek is.
Az ókorban Platón írt elsőnek a legendás civilizációról, melyet egy nagy természeti katasztrófa pusztított el. Platón az állította, egy alsó-egyiptomi pap beszélt Atlantiszról athéni Szolónnak, aki továbbmesélte, végül kétszáz évvel később Platón is hallott a szájról szájra járó történetről.
A beszámoló szerint „Héraklész pillérein túl” egy mesés gazdagságú sziget terült el. Ők uralták a Földközi- tengert Toszkánától Egyiptomig. Természeti kincsekben bővelkedő, kedvező éghajlatú táját magas hegyei megvédték a metsző északi széltől. Vad s szelíd állatok birtokolták dús legelőit; bőven termő gyümölcsfák, virágok borították gazdag termőföldjét.
Poszeidónnak, a tenger és a földrengés istenének a világ felosztásakor Atlantisz jutott. Klétót, a szigeten lakó halandó asszonyt vette feleségül. A hegytetőn álló házukat két földgyűrűvel és három vizesárokkal erősítették meg. Leszármazottaik várost építettek a földgyűrűk köré, a hegytetőn templomot emeltek Poszeidónnak. A templom ezüsttel burkolt homlokzatán aranyozott tornyok álltak. Belül az isten aranyszobra díszelgett egy harci szekéren, amint hat szárnyas lovat hajt. A körülölelő földgyűrűn templomok, kertek, lóversenypályák helyezkedtek el.
Tíz, Poszeidón véréből való leszármazott uralkodott a sziget tájain, békében és egyetértésben éltek egymással és a világgal. A kezdetben nemes, és jó szándékú embereket hatalomvágy szállta meg, erőszakkal akarták legyőzni szomszédaikat. Az athéniektől elszenvedett vereség után, egy özönvízszerű katasztrófa megsemmisítette a szigetet. A ragyogó Atlantiszt elpusztították a haragvó istenek, lakóinak romlottsága miatt. Akár példázatként is értékelhetjük, bár Platón valós eseményként írja le a történetet.

Évszázadok óta találgatják a legendás Atlantisz helyét. Héraklész hét pillérével a Gibraltári szorost azonosították. A görög tudósok egy része a vulkánkitörésben megsemmisült Thirát gondolja az eltűnt szigettel azonosnak. A Szantorin néven is ismert szigetet 3500 évvel ezelőtt minószi kultúrához tartozó emberek népesítették be.
De az is előfordulhatott, hogy a krétai civilizáció pusztulása és a thírai robbanás története keveredik össze Platón történetében. A gazdag krétai civilizáció is hirtelen ért véget; nekik is szent állatuk volt a bika; ők is tisztelték Poszeidónt, a tenger és a földrengések istenét.
Arisztotelész, Platón tanítványa soha nem hitte el a történetet.
I.Erzsébet csillagásza az épp akkor felfedezett Amerikát gondolta az elsüllyedt civilizációnak. Olof Rudbeck Svédországot vélte az Atlantisz rejtekének.
Egy időben a Bimini-szigetek is szóba került. 1968-ban repülőgépek pilótái arra lettek figyelmesek, hogy a sziget partjai mentén épületek sejlenek át a vízen. A búvárok kiderítették, hogy a vízben hatalmas, utakat, falakat, piramisokat, köröket formázó kőépítmények húzódnak. Az archeológusok feltételezték, hogy emberi kéz alkotta őket.

A találgatás tovább folyik. Nehezíti a helyzetet, nem egészen világos, mit takar Platón kijelentése, mely szerint Héraklész pillérein túl helyezkedett el az eltűnt civilizáció. A kutatást nem adták fel. Nem lehet tudni, mi vonzza jobban az embereket, a mesés kincsek, a hely legendás szépsége, vagy tiszteletreméltó lakóinak emléke, kiknek „szívbéli szándékai igazak voltak.”

 

Viták Atlantisz létezéséről

A vita már Platón életében elkezdődött; saját tanítványa, az ókor leghíresebb tudósa, Arisztotelész szállt vele szembe.

1926-ban a francia K. Gatefosset és C. Rou 1700 tételből álló bibliográfiát tett közzé Atlantiszról. Számítások szerint 1975-ben az e híres legendának szentelt cikkek és könyvek korántsem teljes jegyzéke úgy 7000 tételből állt.

Az Atlantiszról könyvet író számos szerző a következő feltételezéseket állította fel:

  1. Mindaz, amit Platón Atlantiszról mondott, színtiszta igazság. Atlantisz – mint neve is mutatja – az Atlanti-óceánban feküdt.
  2. Atlantisz korántsem legenda, kétségtelenül létezett. A kérdés az, hogy hol? A változatok száma akkora, hogy egy tudós még a 19. században meglehetős rosszmájúsággal jegyezte meg: az Atlantiszról szóló mendemondák az emberi butaság egyfajta katalógusává állnak össze.
  3. Az Atlantisz-legenda tipikus kompiláció, amelynek alapját különböző korokból és különböző népek történetéből származó mítoszok és esetleg bizonyos történelmi tények képezik.
  4. Az elpusztult földrészről szóló egész elbeszélés az elejétől a végéig kitaláció. Érdekes keret csupán, amelyet Platón saját társadalmi-politikai eszméinek kifejtéséhez használt föl. Ha Platón, Morus Tamáshoz hasonlóan Utópiának, vagyis „nem létező helynek” nevezte volna el szigetét, nagy szolgálatot tett volna az utókornak.
  5. A Platón által említett rejtélyes sziget talán csak afféle központ lehetett, hiszen az atlantisziak tudásukat tekintve valószínűleg az egész bolygót uralták.

Atlantisz létezését máig sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani.

Az Atlantisz-történet egyetlen forrása a görög filozófus, Platón dialógusai, a Timaiosz és a Kritiasz az i. e. negyedik század első feléből. A történet hihetősége két alapvető kérdésen múlik: az első, hogy Platón nem egyszerűen kitalálta; a második, hogy az athéni tudós, Szolón több nemzedékkel korábban nem maga szőtt egy mesét a szaiszi egyiptomi papokról, akik nagy valószínűséggel a történet forrásai lehettek valamikor az i. e. hatodik évszázad elején.

Úgy tűnik, hogy az egyiptomi papok valóban több ezer évre visszamenőleg őriztek feljegyzéseket. A görög történész, Hérodotosz, rengeteg információt gyűjtött a papoktól, mikor odalátogatott az i. e. ötödik század közepén. Az általa közölt információk jó része ellenőrizhető. Neki mutattak egy papiruszt "háromszáz és harminc" egyiptomi uralkodó egymást követő listájával (Hérodotosz: Történelem II. 100.). Óvatosságra int: "Mindazok, akik úgy gondolják, hogy az egyiptomiak meséi hihetőek, nyugodtan fogadják el őket történelemnek." (II. 122.)

Szolón idejére a földközi-tengeri tengerjárók ismerték a Vörös-tengeren túli távoli partokat keleten és Héraklész oszlopait nyugaton. Mégsem szükséges ilyen messze keresni Atlantiszt. Az egyiptomiak számára, akik a bronzkori világ összeomlása miatt évszázadokig elszigeteltségben éltek, az i. e. hatodik században Kréta szigete titokzatos föld volt, amely valaha csodálatos civilizációnak adott otthont. A kataklizmát követően minden kapcsolat megszakadt, amelyet sötétség és sáskajárás korának élhettek meg, ahogy az Ótestamentumban is szerepel (Mózes II, 10).

Ma sokan, akik elfogadják Platón történetét, a minószi Kréta civilizációjában vélik fölfedezni Atlantiszt, és pusztulásának időpontját a Thíra i. e. második évezred közepén történt kitörésére teszik.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.